Szociálpolitikai Szemle - VII. évfolyam, 2021/3-4. szám

Lectori Salutem!
Non vivere, sed valere vita est. Az élet akkor élet, ha értékes. Ám ezt az értéket meg is kell teremteni: érlelni, szüretelni, megőrizni és közreadni. Azért, hogy hatása legyen: az értékeink annyit érnek, amennyit érvényesíteni tudunk belőlük.
Ezzel az értékteremtő, -őrző és továbbvivő céllal alapította meg a Szociális Szakmai Közösség egyesület – tíz éves fennállásának alkalmából – 2014-ben ezt a folyóiratot. Az első négy év bőkezű támogatásai után négy olyan év következett, amikor kizárólag az előfizetőinkből és a kiadó nagylelkű támogatásából tudtuk felszínen tartani a folyóiratot.
A szociális szakma azonban elérkezett egy olyan pontra, amikor – jelenleg úgy tűnik – igazat kell adnunk egy nemrégi panelbeszélgetésen elhangzott bon mot-nak: „ez a szakma már nem ír, nem olvas”. (E szigorú mondat a szakmában harminc éve oktató, vezető, egyetemi docens kollégától ered.)
A lap menedzselésében, szerkesztésében azt éreztük, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az előfizetést, de egyre kevesebben választják tudományos tevékenységük fókuszának a szociális ágazat kérdéseit, egyre kevesebben publikálnak e szakterületen.
A 21. század második évtizede tehát elhozta azt a döntést a kiadó és a lap részéről, hogy a nyomtatott kiadásról átálljunk mi is az online, elektronikus megjelenésre. A Szociálpolitikai Szemle valamennyi, korábbi évfolyamának minden száma – az eddigiekhez hasonlóan – elérhető a szocialpolitikaiszemle.hu internetes oldalon. 2022-től pedig nyílt, ingyenes elérésű formában folytatódik a Szemle élete, amennyiben sikerül továbbra is színvonalas, érdekes, a szociális szakmát értékekkel emelő írásokat megismernünk, közlésre adnunk.
Bízunk benne, hogy a Szociálpolitikai Szemle továbbra is a szociális szakma lapja tud maradni – addig és akkora mértékben, amíg ezt a terület igényli és elvárja. Ezentúl azonban csak az interneten elérhető módon.

A kiadó egyesületünk honlapján (szoszak.eu) található egy mondat, egyfajta mottó, amellyel búcsúzunk a kilenc évfolyam nyomtatott világától: „A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha nem teszünk semmit, mert az hisszük, hogy csak keveset tehetünk.”
Mi folytatjuk.

Dr. Ádám Szilvia és
Dr. Nyitrai Imre