„Bár nehéz még minden lépés, akadoznak a szavak, nem látok, nem hallom a szöveget elég jól, elfáradok hamar, nem is értek itt mindent ...és … és persze, hogy nem én vagyok a legjobban teljesítő munkaerő … és mégis …. és csak azért is! Értékes vagyok és hasznos! Még akkor is, ha ezt nem mindenki gondolja rólam. Bevallom, magam is kételkedem olykor. Egy azért biztos: én is hozzátehetek valamit a közös élethez; akár csak azzal, hogy egy kevés terhet levehetek azoknak a válláról, akik értem dolgoznak, akik engem gyógyítanak és gondoznak, vagy egyáltalán csak aggódnak értem, akikhez tartozom, és akiknek tartozom akkor is, ha persze ezt egyáltalán nem kérik, nem várják el tőlem.”
Ezt a belső, feleletet nem váró monológot – csak elképzeltem. De mondhatta, gondolhatta volna bárki, aki abba az élethelyzetbe kerül, hogy megfogynak tanulási vagy munkavégzési képességei baleset, betegség, születési rendellenesség vagy egyéb ok miatt. A lényeg, hogy nem érzi magát egésznek és teljesnek az, aki ilyen helyzetbe kerül.
A Szemle különszáma erre a foglalkoztatási képességet helyreállítani és segíteni kész világra néz, erre a tudással, szervezettséggel és empátiával fölszerelt világra (sic).
Elméleti írásaink a megváltozott munkaképességű emberek életével, élethelyzetével kapcsolatos tudományos szakmai elemzéseket és történeti visszaemlékezéseket tartalmaznak, melyeket jó szívvel ajánlhatunk minden érintettnek. Terepen rovatunkban példaértékű – és igen, nagyon is követhető – mintázatait mutatjuk azoknak az innovatív kezdeményezéseknek, amelyekkel ma már országszerte találkozhat a fi gyelő és a rászoruló ember. Köszönet mindenkinek, aki bármi módon is részese ezeknek! Hagyjuk őket élni, növekedni, belenőni a társadalom szövetébe, a munka világába!
Külön is a kedves olvasó fi gyelmébe ajánljuk Arcképek rovatunkat, melyben Gere Ilona emléke előtt kívánunk tisztelegni.
